Világostól Trianonig

„Minden idők legnagyszerűbb történeteit a Napról, a Napot megszemélyesítő emberistenekről írták, hogy én is divatos, filmreklám ízű ajánló szavakkal éljek. (...) Az ember egyre elveszettebb végtelenné, parttalanná táguló világában, és ami sokak számára fejlődésnek, egyre magasabbra emelkedésnek tűnik, azt ugyanannyian hanyatlásnak, süllyedésnek látják. A végtelen felfoghatatlan, és helyünket lehetetlen megtalálni benne. A naprendszer, a Nap „világa" áttekinthető és ugyanarra tanít, amire a Végtelen: nem, szakíthatjuk ki magunkat büntetlenül a nagy Egészből (de a kis közösségből sem), mert belátható időn belül elpusztulunk."