Világostól Trianonig

Hol rejtőzik az irodalmi műben, akár a legrövidebb versben is, az az energia, amely minden más nyelvi közlésnél erősebb hatást gyakorol az olvasóra? Mi a forrása a műben, s mi a hatása az olvasóban? Milyen lelki-pszichikai tényezők alakítják a művet olyanná, amilyen? … Ilyen s ezekhez hasonló kérdésekre keres választ a szerző. Műve első felében részletes áttekintést ad – nálunk először – a XX. század legjelentősebb művészetlélektani irányzatairól: az asszociásiós elméletről, a beleérzés elméletről, az alakelméletről, a behaviorista, a freudista és a jungiánus művészetelméletről, a marxista irodalomlélektani kutatásokról. Munkájának második felében kísérletet tesz egy a művészetlélektanra épülő irodalomesztétika körvonalainak fölvázolására.