Világostól Trianonig

"Paul Nizan a két világháború közötti francia irodalom egyik legnagyobb ígérete volt, fiatalon esett el a dunkerque-i visszavonulásnál. Az összeesküvés-ben a maga nemzedékének lázas szellemi forrongását írja meg, a húszas-harmincas évek értelmiségi ifjúságáét, amely a kor szellemi állóvizében szenvedélyesen keresi életcélját, a tágabb szellemi-társadalmi-emberi horizontot, hadakozik az ifjúság szellemi és érzelmi önállóságát fenyegető hétfejű sárkányokkal. Nizan jól tudja, hogy mindenki magán viseli halála percéig annak nyomait, hogy hogyan „vészelte át” ifjúságát. Ez az a kor, mikor az embert magára, a maga erejére hagyja az előző generáció – hiszen többek közt velük is meg kell harcolni. Talán sose olyan független ítéletű, mozgékony szellemű az ember, mint férfikora hajnalán, s ha akkor nem volt nemes lázadó, nagy célokért hevülő forradalmár, szellemileg, erkölcsileg egykettőre elöregszik. Ezek a fiatalok harsány gúnnyal illetik a jámbor polgáratyák látszat-erkölcsét, s heves, elmeedző vitákban latolgatják a forradalom gyakorlati lehetőségeit."