A szerencsés expedíció

Prózaversek, glosszák, naplótöredékek, kisregény, szerepjátszások, őszinteségek, az őszinteség mint szerep, a szerep mint a puszta lét (pu-hu-szta lé-ét), a félelem mint szerep. A félelem az félelem az félelem, mondja talán ez a költő. Meg a rózsa az rózsa, ezt is mondja. Rózsák. Gabalyítások. Háztáji dolgok. Örömnedvek. Túlélet. Bélszin a la Poetry. Lányok. Lányok. Csakazértis meg csakúgyis.
Ez itt a reklám helye. Sok okból lehet e könyvet megvenni. Mondjuk, mert a könyvet olyan valaki ajánlja, aki. Hm, hm. Mondjuk, mert a könyv szerzője nagyon fiatal. Szeretjük az ilyen legeket, rimbaud-effekt. Az is jó volna, ha a szerző 240 cm magas volna. Vagy két feje. Három szeme. És nő. Vagy mondjuk a szerző valakinek a valakije, Áprily – Jékely, Nagy László – Ágh István, a kis Flóri.
Van tehát egy szerzőnk, aki 240 cm magas és az apja fia, vezetéknevük azonos, a mozgásuk hasonló, de a szürkületben…! Ha ez nem elég, akkor igazán nem tudom, mi. Gáncs és megvetés.