Budapest térképe

Miután az isten háta mögötti tanyán élő tizenkét éves térképrajzoló zsenit, T. S. Spivetet váratlanul telefonon értesítik a Smithsonian Intézetből, hogy elnyerte a rangos Baird-díjat, a normális élet – már amennyiben a családi vacsoraasztalnál folytatott társalgás feltérképezését annak tekintjük – félbeszakad, és kezdetét veszi az egész országot átszelő bizarr utazás, amely a montanai tanyáról a washingtoni múzeum patinás termeibe röpíti a főhőst.
T. S. egyedül vág neki, virradat előtt azzal a tervvel indul el, hogy föllóg egy tehervonatra, és potyautasként jut el keletre. A szerelvénnyel együtt kalandjai is nekilódulnak, a fiú pedig aprólékos gonddal dokumentálja, feltérképezi, szemléltető ábrákba, grafikonokba foglalja élményeit, egyebek között a Közép-Nyugat legendás féregjáratait, a látszólag visszafelé forgó autókerekekkel és a McDonalds gyönyöreivel egyetemben.
Vajon az ember hogyan ábrázolja térképen a családjáról leszűrt bonyolult tanulságokat, miként juttatja kifejezésre a szívfájdalom, a magány és a szeretet finom rezdüléseit? Bizonyos kérdésekre választ kapunk, ám közben mindegyre újak vetődnek föl.

„Két jóslat a T. S. Spivet különös utazásával kapcsolatban: az olvasók éppúgy imádni fogják, ahogyan én, és kevesen akadnak majd közöttük, akik tapasztaltak már bármi effélét. Padlót fogtam Reif Larsen tálentumától, gazdagsága, fantáziája fölvillanyozott. Íme, egy könyv, amely véghez viszi a lehetetlent: ötvözi Mark Twaint, Thomas Pynchont és A család kicsi kincsét. A jó regény szórakoztat, a kiváló olyan, akár az égi adomány azoknak az olvasóknak, akik elég szerencsések, hogy rájuk leljenek. Ez a könyv kincs.” – Stephen King