Világostól Trianonig

Krisztusnak a világot s a világnak Krisztust!

Legszebb álom minden álmok között és legsürgetőbb kötelesség minden kötelességek között: Krisztust elhozni a krisztustalan világnak s a világot meghódítani Krisztusnak! Odafektetni ismét a Megváltó lábai elé a földkerekséget, felragyogtatni az ő királyi jogarát minden ember, minden intézmény s minden életnyilvánulás fölött!
Az Úr maga tanított minket erre a vágyra s törekvésre, amikor a Miatyánkban mindnyájunknak - nemcsak a szenteknek, hanem az egyszerű halandóknak is, és nemcsak a püspököknek és papoknak, hanem minden hívőnek - ezt az imádságot kötötte legelsősorban a lelkére: „Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod!" Nem a mindennapi kenyér, nem is a saját bűneink bocsánata vagy a gonosztól való menekedés, hanem mindenekelőtt az töltse el mindnyájunk szívét s arra kérjük mindenekelőtt az Isten kegyelmét: hogy az ő neve szenteltessék meg, az Ő országa jöjjön el közénk s az Ő szándékai teljesedjenek idelenn, mikép teljesednek a mennyben!
Krisztusnak a világot és a világnak Krisztust!
Nagyobb jót az emberiséggel nem tehet senki, nagyobb örömet és dicsőséget az Úrnak nem szerezhet senki, mint aki ennek az üdvözítő imádságnak teljesedésén dolgozik s szomjas lélekkel vizsgálja az utakat és módokat, amelyeken ezt a szent álmot és nemes akaratot valósággá lehet kristályosítani. A társadalmat vissza kell vezetni Krisztushoz, mert jogilag az övé s mert valamikor, legalább a keresztény világban valóban az övé is volt. Krisztushoz kell vezetni az emberiséget, mert „más név nem adatott az embereknek az ég alatt, melyben üdvözülnünk kellene". Krisztus nélkül már itt a földön céltalan, sivár és értelmetlen az élet, vigasztalan a fájdalom, megoldhatatatlanok a társadalmi feszültségek, odatúl pedig nincs nélküle remény és üdvösség.