A konyhaablakból

CD-melléklettel.

Ez a könyv, nem lelkesít, nem buzdít, nem magyaráz, nem akar semmiről meggyőzni – csak mondja a magáét. A formát az Országgyűlés házszabálya határozta meg, Mécs mint képviselő napirend utáni felszólalásként mondta el ezeket a szövegeket, ahogy az ülésvezető elnök időnként hangsúlyozza is, „ötperces időkeretben”. A keletkezés ezen körülményeit talán nem tévedés tragikomikusnak minősíteni, mutatja tárgy és idő feszültségét. A Kádár-korszak véres első évét mondja el ez a könyv a maga tárgyszerű, halk módján, a bosszúk és bátorságok, a megfélemlítések és a kitartások kilátástalanul hősies és egyre dermesztőbb idejét, a félelem és bátorság tényeit, a hőség és árulás tényeit, a megtöretés és meg nem töretés idejét.

„Éltünk.” "Meg mindig éltünk." „De még mindig éltünk.” "Még éltünk, de reményeink azonban egyre halványultak." „Még élünk, még van gerincünk, még nem hajtja le mindenki a fejét, még keressük egymás tekintetét.” Ilyen mondat-fohászokkal fejeződik be egyik-másik szövegrész. Igen, ezt mi is megismételhetjük, még mindig élünk, és így
tovább. (Esterházy Péter)