Világtörténet VI.

Ne lapozd át olvasóm e néhány sort elolvasatlanul. Ugy érzem, hogy mindazt, amit leirok e Bevezetőben, mindenkinek el kell olvasnia, ha a regényemre akarja idejét pazarolni.
»A kék hattyú« regényét még 1913. év nyarán irtam, amikor mi, akik nem vagyunk a jövő titkainak letéteményesei, nem sejthettük, hogy a világforgatag nagy és közeli összecsapásra készül. Nem is álmodhattuk, hogy a trónörököspár ártatlan vére fog porba hullani s ez leend kiinduló pontja a most duló világháborúnak. Nem is álmodtunk háborúról. De én is, mint minden más gondolkodó ember hittem, hogy a világ nagymérvű fegyverkezése két ellentétes villamossággal teli pólus, amelyek végre is érintkeznek s ennek eredménye nem lehet más, mint egy rettenetes erejű dörej, hatalmas láng, amely tűzbe borítja az egész világot. Azt mindenki tudta, hogy egyszer csak megjön a nagy leszámolás.
Regényem ezt a mai világháborút mint a múltban lezajlottat tárgyalja s egy uj, más összetételű ellenfelekkel megvívandó világháborút tesz a regény főeseménye mögé háttérül.