Jól vagyunk

Philipp Erlach megörökli elhunyt nagyanyja házát Bécs egyik előkelő kerületében, és mivel jobb dolga nincs, úgy dönt, rendet tesz a házban. Lomtalanítás közben nem a szokásos múltidézés kezdődik, a fiút ugyanis egy cseppet sem érdeklik a régi emlékek, minden régi levelet, fényképet látatlanul dobál ki, tudni sem akar az előtte járó nemzedékekről, sokkal jobban foglalkoztatja saját elfuserált élete. A nagyszülők – Alma és Richard –, valamint a szülők – Ingrid és Peter – szemünk előtt kibontakozó történetéből hamar kiderül, hogy miért.

A nagyszülők meséjébe 1938-ban, az Anschluss utáni napokban kapcsolódunk be, Richardot, a nagypapát látjuk, a későbbi minisztert, aki épp ekkor hozza meg a jövőre nézve igen okos döntését: nem csatlakozik a nemzetiszocialistákhoz. Igaz, ennek hátterében az áll, hogy szeretné végre megszakítani kapcsolatát a csinos szolgálóval, és ez a két döntés az adott helyzetben véletlenül összekapcsolódik. Richard mélyen szereti bölcs feleségét, Almát, de képtelen megnyílni előtte, s ezért félig idegenként élnek egymás mellett. Szigorú rendszeretetüket tekintve gyökeres ellentétük lázadó lányuk, Ingrid, ám a kudarcos házasságra való hajlamot ő is örökli: egy hozzá szellemileg és szexuálisan egyáltalán nem illő férfival, Peterrel köti össze életét. Az idős és a fiatal házaspár közötti ellenséges-semmilyen viszony, a négy ember szerelmének és öncsalásának története az érzékletesen megrajzolt történelmi díszletek előtt segít elénk tárni egy eddig nem ismert, valahonnan mégis oly ismerős világot. Az 1968-ban született osztrák szerző negyedik regényének megjelenése valódi irodalmi esemény volt a német nyelvterületen. Arno Geiger könyve a 2005-ös Frankfurti Könyvvásáron elnyerte a Német Könyvdíjat, és hosszú ideig őrizte helyét a bestellerlisták élmezőnyében.