Jean de La Fontaine születésnapja – 1621. július 8.
1621. július 8-án született — pontosabban ezen a napon keresztelték meg, és a hagyomány ezt tartja születésnapjának — Jean de La Fontaine, a francia klasszicizmus egyik legismertebb alakja, a világirodalom talán leghíresebb fabulaköltője. Neve mára szinte összeforrt az állatmesékkel: rókáival, hollóival, farkasaival, bárányaival és tücskeivel nemcsak gyermekek nemzedékeit szórakoztatta, hanem felnőtteknek is tükröt tartott.
La Fontaine Château-Thierry városában született polgári családban. Életútja sokáig nem tűnt különösebben irodalminak: tanult jogot, hivatalokat viselt, és csak fokozatosan került közelebb a költészethez. Párizsban azonban kapcsolatba került kora irodalmi és társasági életével, mecénások támogatták, és idővel a francia irodalom egyik meghatározó szerzőjévé vált. 1684-ben a Francia Akadémia tagjává választották, ami már életében is jelezte rangját.
Legmaradandóbb művei kétségkívül a Fabulák, amelyek első kötetei 1668-ban jelentek meg. La Fontaine nem a semmiből teremtette meg történeteit: bőven merített Aiszóposz, Phaedrus és más ókori szerzők állatmeséiből. Zsenialitása azonban éppen abban állt, hogy a régi történeteket francia eleganciával, szellemességgel, finom iróniával és kivételes nyelvi érzékkel formálta újjá. Nála az állatok sohasem pusztán állatok: a hiú holló, a ravasz róka, az erőszakos farkas vagy az előrelátó hangya emberi tulajdonságokat, társadalmi szerepeket és erkölcsi dilemmákat jelenít meg.
A fabulák látszólag egyszerű tanulságos mesék, valójában azonban sokszor keserűen pontos társadalmi megfigyelések. La Fontaine világában az igazság nem mindig győz, a gyengék gyakran kiszolgáltatottak, az erősek pedig könnyen találnak maguknak magyarázatot az önkényre. Éppen ezért meséi nem avulnak el: a hatalomról, hiúságról, kapzsiságról, bölcs előrelátásról és emberi gyarlóságról szólnak, vagyis olyan dolgokról, amelyek minden korban ismerősek.
Művei a magyar olvasókhoz is eljutottak, számos fordításban és átdolgozásban. La Fontaine hatása messze túlnőtt Franciaországon: a világirodalom egyik alapfigurája lett, akit egyszerre olvasnak gyerekeknek szóló meseként és felnőtteknek szóló erkölcsi-szatirikus irodalomként. Ez a kettősség adja különös varázsát: művei könnyen megjegyezhetők, mégis újraolvasva mindig többet mondanak.
Jean de La Fontaine 1695-ben halt meg Párizsban, de fabulái azóta is élnek. Július 8-án nemcsak egy nagy francia költő születésnapjára emlékezhetünk, hanem arra is, hogy a legrövidebb történetek néha a legtartósabb igazságokat őrzik.