Január 23-án született a modern regény egyik megújítója, Stendhal

Stendhal, polgári nevén Marie-Henri Beyle, 1783. január 23-án született a franciaországi Grenoble-ban. A 19. századi európai irodalom egyik legnagyobb hatású alakja, akit ma a modern pszichológiai és realista regény előfutáraként tartunk számon, noha saját korában művei csak korlátozott elismerést kaptak.

Életét végigkísérte a történelem közelsége. Fiatalon lelkes híve volt a francia forradalom eszméinek, később Napóleon hadseregében és közigazgatásában is szolgált. Ezek az élmények nemcsak világlátását, hanem írói szemléletét is meghatározták: Stendhal hősei mindig a társadalmi rang, az egyéni ambíció és a belső szenvedélyek feszültségében élnek.

Legismertebb regénye, a Vörös és fekete (1830) a restauráció kori Franciaország társadalmának éles, illúziómentes rajza. Főhőse, Julien Sorel alakján keresztül Stendhal a karriervágy, a képmutatás és az érzelmi önámítás mechanizmusait vizsgálja. Másik nagy műve, A pármai kolostor (1839) már szabadabb szerkezetű, mégis mélyen elemzi a hatalom, a szerelem és az egyéni szabadság kérdéseit.

Stendhal írásművészetének egyik legnagyobb újítása a lélektani pontosság. Hősei nem eszményített alakok, hanem ellentmondásos, szenvedélyes emberek, akik gyakran saját érzéseik csapdájába esnek. Maga Stendhal nevezte módszerét „tükörnek”, amelyet az író az országút mentén hordoz: nem megszépít, hanem megmutat.

Halála után évtizedekkel fedezték fel igazán jelentőségét. A 19–20. század fordulóján olyan írók tekintették elődjüknek, mint Flaubert vagy Proust, és azóta is a modern regény egyik alapfigurájaként tartják számon.