Charles Dickens (1812–1870) – a társadalmi érzékenység regényírója

1812. február 7-én született Charles Dickens, a 19. századi angol irodalom – sőt a világirodalom – egyik legnagyobb hatású prózaírója. Művei egyszerre voltak lebilincselő történetek és éles társadalmi látleletek: a viktoriánus Anglia nyomorát, igazságtalanságait és erkölcsi dilemmáit példátlan erővel tette láthatóvá.

Dickens gyermekkorát mélyen meghatározta családja elszegényedése. Amikor apja adósbörtönbe került, a fiúnak gyárban kellett dolgoznia – ez az élmény egész életében kísérte, és alapvetően formálta társadalmi érzékenységét. Nem kívülállóként, hanem személyes tapasztalat birtokában írt a szegénységről, a gyermekmunkáról és az intézményes kegyetlenségről.

Első nagy sikere, az Oliver Twist, sokkoló őszinteséggel ábrázolta az árvaházak és a londoni alvilág világát. Ezt követték olyan klasszikusok, mint a Nicholas Nickleby, a David Copperfield, a Szép remények vagy a Komor ház, amelyekben Dickens a jogrendszer, az oktatás és a társadalmi hierarchia visszásságait vette célba.

Regényei gyakran folytatásokban jelentek meg, ami nemcsak a feszültségépítést tette mesterivé, hanem széles olvasóközönséget is elért – Dickens az elsők között volt, aki valódi irodalmi tömegkultúrát teremtett.

Dickens prózáját különleges elegy jellemzi: groteszk humor, érzelmi intenzitás és erkölcsi szenvedély. Karakterei – Scrooge, Fagin, Micawber vagy Pip – máig élő figurák, mert egyszerre típusok és hús-vér emberek. Bár gyakran vádolták túlzó érzelmességgel, éppen ez tette írásait ellenállhatatlanná az olvasók számára.

Charles Dickens nem pusztán regényíró volt, hanem erkölcsi tekintély is a maga korában. Írásai hozzájárultak társadalmi reformokhoz, és generációk gondolkodását formálták az együttérzésről és felelősségről. Halála (1870) óta több mint másfél évszázad telt el, de művei változatlanul aktuálisak: mert amíg létezik társadalmi igazságtalanság, addig Dickens hangja is megszólal.