„A nap nem tesz különbséget. Süt boldogra-boldogtalanra.” - Május 5-én született Lázár Ervin, a képzelet szabadságának krónikása

90 éve, 1936. május 5-én született Lázár Ervin, a magyar gyermekirodalom egyik legnagyobb és legkülönösebb alakja. Művei első pillantásra mesék – valójában azonban sokkal többek: a szabadság, a másság elfogadása és az emberi jóság melletti csendes, de rendíthetetlen kiállások.

Lázár Ervin világában minden lehetséges. A Négyszögletű Kerek Erdő lakói – Mikkamakka, Vacskamati vagy Dömdödöm – nem egyszerű mesehősök, hanem olyan figurák, akik saját szabályaik szerint élnek, és éppen ebben a különösségben válnak szerethetővé. Az író nem moralizál, nem tanít direkt módon: történetei inkább finoman mutatják meg, hogy az elfogadás és az empátia a legfontosabb emberi értékek közé tartoznak.

Hasonlóan emlékezetes a Szegény Dzsoni és Árnika, amely egyszerre mese és parabola. A történet a hatalom és a szabadság viszonyát járja körül, miközben megőrzi a játékosságot és a humor könnyedségét. Lázár Ervin itt is képes arra, ami csak a legnagyobbak sajátja: a gyermeki nézőpont mögé mély, felnőtteknek szóló jelentéseket rejt.

Írásainak nyelve külön világ. Egyszerre népi és modern, játékos és költői, tele váratlan fordulatokkal és emlékezetes szóalkotásokkal. Ez a sajátos hang teszi műveit azonnal felismerhetővé, és emiatt válhattak generációk közös olvasmányélményévé.

Bár elsősorban gyermekirodalmi szerzőként tartjuk számon, Lázár Ervin művei messze túlmutatnak ezen a kategórián. Meséi olyan kérdéseket vetnek fel, amelyek minden életkorban érvényesek: mit jelent szabadnak lenni, hogyan viszonyulunk a másikhoz, és képesek vagyunk-e megőrizni emberségünket a világ abszurditásai között.

Születésnapján különösen érdemes újra elővenni könyveit, mert Lázár Ervin nemcsak történeteket mesél – világot teremt. Olyan világot, ahol a különcök otthonra találnak, és ahol a legegyszerűbb szavak mögött is ott rejtőzik valami mély, emberi igazság.