85 éve jelent meg a Nyugat utolsó száma

1941. augusztus 1-jén jelent meg a Nyugat utolsó száma, és ezzel lezárult a modern magyar irodalom egyik legfontosabb korszaka. Az 1908-ban alapított folyóirat több mint három évtizeden át nem csupán új művek közlési helye volt, hanem szellemi műhely, vitafórum és irodalmi mérce is. Lapjain olyan szerzők pályája bontakozott ki, mint Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Tóth Árpád, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula vagy később József Attila és Radnóti Miklós.

A Nyugat indulása új fejezetet nyitott a magyar irodalomban. Szerzői a modern európai művészeti irányzatok felé fordultak, miközben a magyar társadalom, a vidéki élet, a nagyvárosi lét és az egyéni sorsok kérdéseit is új hangon szólaltatták meg. A folyóirat körül kialakult alkotói közösséget nem egységes stílus vagy világnézet tartotta össze, hanem a művészi igényesség, a szellemi szabadság és az irodalom megújításának szándéka.

A lap történetét általában három nemzedékhez kötik. Az első generációhoz a századelő nagyjai tartoztak, a másodikhoz többek között Szabó Lőrinc, Illyés Gyula és Németh László, a harmadikhoz pedig Radnóti Miklós, Weöres Sándor és más fiatal alkotók. A Nyugat így nemcsak egyetlen korszak vagy nemzedék folyóirata volt: folyamatosan teret adott az új hangoknak, miközben összekapcsolta a magyar irodalom egymást követő nemzedékeit.

Az utolsó években Babits Mihály neve és személye egyre szorosabban összefonódott a folyóirattal. A súlyosan beteg költő a végsőkig dolgozott a lap fennmaradásáért. Az utolsó szám 1941. augusztus 1-jei dátummal került az olvasókhoz, Babits pedig három nappal később, augusztus 4-én meghalt. Mivel a kiadási engedély az ő nevéhez kötődött, halálával a Nyugat további megjelentetése lehetetlenné vált.

A folyóirat szellemi öröksége azonban nem tűnt el. Illyés Gyula még ugyanabban az évben elindította a Magyar Csillag című lapot, amely részben a Nyugat hagyományait és szerzői körét vitte tovább. A Nyugat jelentősége mindmáig meghatározó: nélküle aligha beszélhetnénk ugyanúgy a huszadik századi magyar irodalomról. Nyolcvanöt évvel az utolsó szám megjelenése után a folyóirat neve továbbra is a modernség, a szellemi nyitottság és a legmagasabb irodalmi minőség jelképe.