Dalok, rondók, balladák

Az egyik fordító és szerkesztő, Baranyi Ferenc által, Czigány Györgynek (1931-2026) dedikált példány.

Charles d'Orléans herceg, akiről a legtöbben csak azt tudják, hogy támogatta és védelmezte Villont, maga is jelentős költője volt a gyötrelmes, háborúkkal terhes tizenötödik századnak. Többségükben szomorkás, míves versei szinte kimenekítik abból a könyörtelen korból, amelyben élt. Saját kalandos életének hányattatásai is csak halk fájdalommá tompulva kísértenek a költeményekben. A körülötte zajló történelemnek „nem a kommentárját, csak az Illatát" adja - de azt igen élvezetesen.
Sok-sok balladát, több száz rondót írt, teljes életművének bemutatása talán ellene fordulna: túlságosan egyhúrúnak tüntetné fel őt. Egy jó ízléssel szerkesztett, karcsú válogatás viszont nagyon is időszerű már tőle Magyarországon, ahol csak néhány verse volt olvasható eddig, különféle antológiákban.
Baranyi Ferenc szép csokorba szedte a meglévő - immár klasszikusnak számító - fordításokat, számukat megkétszerezte a sajátjaival, amelyeket most, frissiben készített - és Charles d'Orléans születésének 600. évfordulójára, íme, átnyújtja az impozáns gyűjteményt az olvasónak.