Pestre

Rexa Dezső (1872-1964) által dedikált példány.

MELLY SZÉP, melly sok örömet igértem magamnak utamra, és melly kevéssé érém el a' mit vártam! rosszabb órában indulnom nem lehete! E' szomorú hat nap új csorbája életemnek. A tél keményen érezteté uraságát a' már már közelítő tavasszal; kerekem csikorga a' hóban, és mint hogy a' mély sár hirtelen fagyott bé, 's a' nyílások bé nem verődhettek, minden nyomon el-el-akadt. Az eget borongó fellegek fogták-el, hó a földet egész útamban és köd azon felül, 's cd bús homályt neveié a' szél, úntalan sepergetvén a' hó' fagyos hártyájáról a mi tegnap és az éjjel szárazon hullonga 's a régibbhez nem tuda ragadni; hogy a' Gesztelyi tetőről az óriási Tátra' szirtcsúcsait, Kövesdnél a' végigláthatatlan lapály' helységeinek sokaságát, hegyes tornyaikkal, m/n/ űz árbóczos gályák, 's az Eger' tetőjit és tovább a' királyi Mátrát, mellyeknek látása az utazónak minden alkalmatlanságot és bajt felejtethet, most, mint másszor nem láthatám. És mintha valamelly visszás Istenség előre akart volna lakoltatnom rám váró örömimért, egész hosszú útam alatt nem találék ismerőst, ki figyelmem klvánhatá.