Két kecske

Hát ez bizony vékony kis könyv, mindössze két kecskényi. Nem is szól egyébről, ennél a két magányos kecskebaknál, melynek emlékére íródott. Két vén, ravasz, kecskeszakállú bakkecskéről.
Persze nem holmi szérűskertben mekegő, vagy domboldalban kolompoló szegényembertehenéről. Sem arról a bizonyos közmondásosról, mely jól tud lakni káposztával anélkül, hogy a káposztát elfogyasztaná. Nem.
Ez a könyv két vadkecskéről szól. Hegyóriások nyaktörő sziklavilágában tanyázó, zergék ügyességén is túltevő köszálikecskékről.
Eddigi útleírásaimban egyikük sem szerepel, történetük már-már feledésbe homályosodik. Pedig ezt a két kecskét igen nagyra becsülöm, vadászmultam legértékesebb emlékei közé sorolom.