Páris mohikánjai

A FÜGGÖNY FELMEGY
1827 farsang keddjén éjfélkor, három fiatalember ment karöltve a St. Denis-úton, lefelé a Kolosszeumból, ahol részt vettek az álarcosbálon. Mindaketten vásárcsarnoki hordárnak voltak öltözve. A harmadik, fejjel nagyobb náluknál, hosszú, barna köpenyt viselt. Alatta a leghíresebb szabó műhelyében készült frakkot. Mozdulatai kissé szélesek és fesztelenek, sőt mondhatni; erőteljesek; jobbkeze mutatóujján nagy pecsétgyűrűt viselt.
A másik két fiatalember láthatóan ellentéte barátjuknak. Annak a francia vidámságnak megtestesülése, melyet feketébe öltözött társuk mintha már régen elföldelt volna. Régóta jóismerősök és örültek annak, hogy találkoztak egymással. A két hordár, Petrus nevű festő és a Ludovic nevű orvos, oly sokáig kérlelték barátjukat, Jean Róbert írót, hogy ez végül beleegyezett abba a tervükbe, hogy elmennek Bordier csapszékébe.
- Megvallom, oktalanságnak tartom elmenni Bordierhez, ahol vörösre festett lőrét adnak bordeauxi helyett és macskát tálalnak mint nyúlpecsenyét, holott mi Véry-nél vagy Philippnél vacsorázhatnánk!
- De ha mi oly kiválóan rossz helynek tartjuk ezt a csapszéket, miért ne mennénk oda? És a régi törzsvendégek arcátlanságával a három barát belépett Bordier étkezőjébe. A helyiség zsúfolva volt. A földszinten a nagy tágas teremben nyüzsgött a sok ember, nők és férfiak vegyesen, közöttük sok a hordárnak, halaskofának és vásárcsarnoki árusítónak öltözött álarcos.