Medicina et Psychiatria Pastoralis I-II.

Főmagasságú Főpásztorom jóságos bíztató szavára adom ki e munkát. Összefoglaltam benne és szélesebben kidolgoztam, mit a lelkipásztori élet küszöbén álló hallgatóimnak röviden elmondani szoktam. Hiszem, hogy ezzel a lelkipásztori téren már működőknek is szolgálatot teszek. Tőlük is kaptam biztató szavakat.
A munka tartalma két nyelven van fogalmazva. Azon senki meg nem ütközik, ki a tudományos irodalom szokását ismeri. Ami tisztán szakembernek való és félreértésekre adhatna alkalmat, az más pszichiátriai könyvekben is latinul van fogalmazva, hogy a hozzá nem értők kicsinyeskedésének ne legyen kitéve. Azután papoknak írtam, kik a jogi és erkölcstani latin mesterszavakhoz jobban hozzá vannak szokva. Útnak nem bocsáthatom munkámat anélkül, hogy köszönetet ne mondjak azoknak, kiknek részük van annak keletkezésében. Elsősorban Lenhossék és a megboldogult Moravcsik professzoroknak, kik szívesek voltak elősegíteni, hogy agybonctani és elmekórtani tanulmányaimat mélyebben végezhessem és Dr. Gönczy Béla esztergomi kórházi igazgatófőorvosnak, ki sokban a dolgok látásába bevezetett. Azután köszönetem szól Dr. Drahos János hercegprímási irodaigazgatónak, ki a kézirat átolvasásával és előleges véleménynyilvánításával támogatott. Tudom és érzem, hogy amit közrebocsátok, a tökéletességnek híján van. Egyes dolgokat hosszabban, egyes kérdéseket talán mélyebben kellett volna tárgyalni. A mű terjedelme és az anyag természete a kiterjeszkedésnek határt szabott. Egyes kitérések mégis hiányozni fognak, melyek a gyakorlati életben szükségeseknek mutatkoznak. Midőn azért elnézést kérek, a jóindulatú bírálatot és a szíves útbaigazítást örömmel fogadom a cél könnyebb elérése érdekében.
Ha mégis a munka valamiben hasznára lehet valakinek a lelkipásztori élet nehézségeinek áthidalásában : úgy Istennek köszönet érte! - célomat elértem. Esztergom, 1928. május. A szerző.