Churchill

Sebastian Haffner Németországtól távol töltötte a Harmadik Birodalom legvéresebb éveit, mégis hiteles és időtálló esszét írt Hitlerről (Megjegyzések Hitlerhez, Európa, 2002. Mérleg sorozat). Szinte törvényszerű, hogy foglalkoztatta választott hazája (Anglia) legnagyobb formátumú politikusának, Churchillnek személyisége is. Vizsgálódását nem korlátozza a második világháború korszakára – ez John Lukács Párviadal című könyvének tárgya –, hanem a hosszú életpálya egészét tekinti át; így pl. a Churchill belső fejlődését meghatározó apa jellemével, karrierjével kezdi a fiú történetét. A fordulatos katonai-politikusi pálya tömör, rövid fejezetekre osztott felvázolása mögött a lényeg mindvégig a mozgatórugók feltárása. Haffner igyekszik megfejteni Churchill – a kortársak szemében olykor érthetetlen – katonai döntéseit, képviselőházi „átüléseit”. Lélektani-történeti esszéjében az erős küldetéstudat okozta türelmetlenséget és a becsvágyat tartja Churchill alaptulajdonságának, valamint a „harcos”-nak azt az elszántságát, amelyet Sir Winston utoljára az agyvérzés és tulajdon tehetetlensége ellen vetett be. Haffner érezhető szimpátiával és rendkívüli nagyrabecsüléssel ír Churchillről, ugyanakkor nem hallgat melléfogásairól, elvakult döntéseiről sem. Így lesz teljes az életpálya képe és a jellemrajz, amely egyben egy kiváló tollforgató személyes vallomása az angol államférfiról.