Világörökség

Ötven évvel ezelőtt az asszuáni víztározó építése során víz árasztotta el a Nílus völgyének jókora területét, amely számos núbiai kincsnek, köztük Abu Szimbel templomainak adott otthont. Az Egyesült Nemzetek Szövetségének Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) ráeszmélt, hogy a veszélynek kitett templomok és műkincsek sorsa olyan sürgető problémát jelent, amely túllép a nemzeti érdekeken és büszkeségen, ezért elindította első nemzetközi műemlékvédő kampányát. A UNESCO felhívása, amellyel a világ egyik legősibb és leggazdagabb civilizációjának kiemelkedő jelentőségű emlékeit kívánta megmenteni, világszerte ráébresztette az embereket, hogy kulturális örökségeink megóvása közös érdekünk. Ennek köszönhetően a Nílus völgyének kincseit megmentő kampány - melynek során anyagi és szakértői segítség bevonásával a műemléképületeket lebontották és új helyszínen újjáépítették - nem csupán példátlan jelentőségű technikai teljesítményt jelentett, de egyúttal bevezette a köztudatba az emberiség közös örökségének fogalmát is, amely a Világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló egyezmény (röviden: Világörökség Egyezmény) alapját képezi. Az Egyezményt a UNESCO dolgozta ki, és a szerződő államok 1972. november 16-án fogadták el.
A nemzetközi szerződést eddig 186 ország képviselői ratifikálták, és a híres Világörökségi Listán immár a világ 145 országának 878 helyszíne szerepel.