Thaly Kálmán és történetírása

Thaly Kálmán a Rákóczi-szabadságharc történetírója, a Függetlenségi Párt alelnöke 1909-ben húnyt el. A gyászbeszédek elismeréssel méltatták a 70 esztendős tudós munkásságát, politikai érdemeit, s Márki Sándor megemlékezése, amelyet a Történelmi Társulat ülésén mondott el, azt hirdette, hogy a magyar történetírás egyik legjelentősebb alakja szállt sírba.
Csakhogy a tekintélyes történetírónak - akiben az első világháború küszöbén álló magyar társadalom ünnepelt politikusát is temette - halálával mintha jó hírét, nevét is sírba tették volna. Szekfű Gyula ugyan Thaly politikai álláspontját vette célba, de ,,A száműzött Rákóczi" s a körülötte fellángolt vita történetírói babérjait tépázta meg. A ,,Kuruc dalpör" pedig olyan forgószelet támasztott, amelyben már jóhiszeműsége, erkölcsi magatartása körül kavargott a harc.
Míg e viharok dúltak, az Akadémia védő falai mögött Thaly életéről és munkásságáról Thallóczy Lajos gyűjtötte az adatokat. Elmélyülve jegyezgette gondolatait és emlékeit különös barátjáról, pártfogolt pártfogójárói, akinek egyre elhanyagoltabb sírjához évről-évre elzarándokolt Pozsonyba.