Tallérok

A Rebreanu-novellák fő ihletforrása jól meghatározott táj emberi és tárgyi világának jellegzetessége, de a novellák ugyanakkor átfogó nemzeti sajátosságok hordozói. Folytatói annak az erdélyi prózahagyománynak, amelynek ragyogó képviselője egy Slavici és Agârbiceanu, s bennük távoli visszhangként verődik vissza az, amit az „Erdélyi iskola” szellme teremtett. A mélyen tárgyilagos, az íróelődök egyik-másikának didaktikus szándékától mentes Rebreanu-novella megjelenése a sămănătorizmus és poporanizmus hatása alatt álló irodalmi közhangulatban olyan eseményszámba megy, hogy jelentőségét méltán hangsúlyozhatjuk.
Rebreanu világa, az alázattal tűrő teremtmények világa, amely ezernyi szállal kötődik a földhöz – társadalmi létének anyagi alapjához –, e látszólag hallgatag, jellegtelen, de nagy életerőtől duzzadó, hatalmas tudati változások jegyében élő világ, ez a bizalmatlan és alázatos, de ugyanakkor lobbanékony haragú, megcsalatott, de ugyanakkor csalóka világ oly nagy mértékben tagolja rétegekre a falut, hogy ezt immár nem lehet többé ünneplőben ábrázolni. A nyers realizmus idegen minden idilli eszményítéstől; ez a szemlélet nyilatkozik meg még az író stílusbeli kifejezőeszközeiben is.