Paradicsomkert

Az 1949-ben - 22 évesen - Baumgarten-díjjal kitüntetett, majd több mint egy évtizeden át elhallgattatott és elhallgatott, a forradalom után börtönbe juttatott Lakatos István első, 1949-es verskötete (A Pokol tornácán) után 1962-től egy évtizedig inkább műfordítóként publikált. Költőként csak 1972 óta jelenhetett meg újra irodalmunkban. Ettől kezdve versei és műfordításai révén Graves-díjban (1982), József Attila-díjban (1983), Déry-díjban (1985) részesülve foglalhatta el méltó helyét a kortársak parnasszusán. Életmű sorozatának első darabjaként megjelent gazdag és változatos tartalmú kötete azokat is meggyőzheti Lakatos költői-írói rangjáról, emberi magatartásának értékeiről és nagyságáról, akik csak ebből a kiadásból ismerhetik meg költészetét, prózai erényeit. ; A vastag kötet élén a Graves-díjjal kitüntetett vers, az Atrium mortis áll. Tömören és drámaian jeleníti meg a költő életútját, porba fúlt reményeit, klasszikusokon érlelt művészetét: "Ekkor, ahol újabb kör tűzterében / a táj fényt kap s az üldözött egész / megélt sorsával ismét szembenéz, / sötét kapu magasodott elébem: 'Ki itt belépsz.' / Beléptem." ; A háború borzalmait gyermekfővel megélt - erről prózai életrajzában is beszámoló - költő A Boldogsághoz írt ódájában e látnoki sorokat írta: "Add, öröm, dőljön le minden / börtön, vallatószoba, / tiszta szellemet bilincsben / ne tarthasson despota; / amit költő gondol, érez, / kimondhassa szabadon, / kést nyers erőhatalom / ne szegezhessen szívéhez." A háborút idézi méltán híres nagy epico-lírikus verse, A pokol tornácán, amelyet tovább csiszolgatva - hisz maga hangoztatja, hogy verseit egész élete során átírja - utóbb átdolgozott. Etikailag e versét, és persze a többieket is bátran vállalja, vállalhatja: csak művészileg törekszik a folytonos tökeletesítésre. Pontos, realista hangütésű, de az absztrakciótól sem távoli költeményei - köztük három elbeszélő költeménye (Hermina; Nyáréji álom; A Boldogság Múzeuma), kisebb műfordításai - igazolják a szerző érzékenységét a társadalmi és egyéni problémák, a hazaszeretet vagy a szerelem iránt, továbbá relevánsan mutatják műfordítói leleményességét. ; Akik csak e kötetből ismerik meg az 1992-ben megjelent Farsang című prózai összeállítását (Fejezetek egy önéletrajzból - az ÚK nem ismertette), méltán gyönyörködhetnek Lakatos remek elbeszélő művészetében. Ahogy gyermekkoráról, kiterjedt család- járól, a megismert - egykori - híres emberekről szól, ahogy diákéveit idézi fel vagy gyermek szerelmeiről emlékezik meg, az a magyar széppróza legkiválóbbjai közé emeli. Drámai sűrítés és finom tollú leírások, elgondolkodtató megfigyelések és kacagtató, olykor hátborzongatóan tragikomikus (A kisasszony temetése) jelenetek során tárul föl előttünk egy alig feledhető korszak képe. Ezt nyomatékosítják a függelékként közreadott, 1957-58. évi periratok is.