Miksa és Sarolta

Habsburg Miksa alig-alig ismerős a magyar olvasó számára, hacsak nem Hasek Švejkjének szájából, aki a kocsmában a szarajevói merénylet apropóján a szánakozást Ferenc József családi gyászain azzal kezdi, hogy „az öccsét, a mexikói császárt falhoz állították valami várban és agyonlőtték”. A derék katona a fonákjáról most is a lényegre tapint. Miksa, akit bátyja lemondatott főhercegi jogairól, neje ösztökélésére fogadta el III. Napóleontól Mexikó trónját, noha különösebb tehetség, ambíció nem szorult belé, és fogalma sem volt, micsoda tűzfészekben válik a nagy Napóleon idejétől fogva dédelgetett francia hódító ambíció eszközévé. Az amerikai polgárháború kimenetele úgy hozta, hogy a Miksa uralmát biztosító francia csapatok szedték a sátorfájukat. Miksa maradt, ezért végezte Juárez kivégzőosztaga előtt. Az esztelen kalandra bujtó feleség beleőrült abba, hogy az európai királyi udvarokban hiába kilincsel segítségért. A nagyravágyás e kisszerűségtől korántsem mentes drámáját feltárva André Castelot, akitől Napóleon személyéről, szerelmeiről, koráról már sokat megtudhattunk, ezúttal részben a mi házunk tájáról szolgál érdekes adalékokkal, de a messzi országról is érdekfeszítően számol be, a krónikát útirajzzal színesítve.