Magyarország történelme, földje, népe, élete, gazdasága, irodalma, művészete Vereckétől napjainkig III.

Egy pillantás a történelmi Magyarország térképére megérteti a szemlélővel, hogy a Kárpátok körívébe zárt terület a természet teremtőkohójában vált földrajzi egységgé, sőt egyéniséggé. Nem lehet tehát érdektelen, hogy - ha csak egészen röviden is - vázoljuk azt a földtörténeti folyamatot, amelynek eredményekép Hungária földje jellegzetes kialakultságát elérte.
A geológiai ó- és középkor folyamán nemcsak Európa, hanem az összes többi kontinensek is annyira eltérők voltak mai alakjaiktól, hogy ez utóbbiak még csíráikban sem ismerhetők fel.
A mi szempontunkból ez annyiban fontos, mert pl. a mai magyar síkság, az Alföld, még a középkor (mesozoicum) végén is tekintélyes hegyvidék volt, amelyet főleg a mai Kárpátok helyén tengervíz vett körül.
Nagyon fontos okunk van ennek az őshegytömbnek - amelyet Prinz Gyula Tisia-nak nevezett el - kiemelésére. Amikor ugyanis az újkor (kainozoikum) elején a földkéreg evolúciója megújult, s az a földsáv, amely eladdig csaknem állandóan tengerrel volt borítva, a mai Eurázia-szisztémává kidomborodni, felgyűrődni kezdett, a Tisia-tömeg a földkéreg-mozgásoknak ellenállva ezeket egyenes útjukból kitérítette. Ez a történelmi Magyarország közepe táján elterült őshegytömeg, mint a kéreggyűrő-erőknek ellenálló szilárd mag volt tehát közvetlen okozója annak, hogy a gyűrődésnek indult földsáv jó nagy részlete - ma Kárpátok láncának nevezzük - valósággal körülfonta, olyanformán, mint a szigetet a hullámok gyűrűje. De ugyanekkor a Tisia-tömb beszakadt és fokozatosan a mélybe süllyedt.
Íme tehát Belső-Magyarország területe, a Tisia-hegytömeg már a mesozoikumban is geográfiai egység volt. És ez az egység a kainozoikumban már végleges formát nyert: egyfelől ugyanis az előbbivel teljesen ellentétes plasztikájú lett, mert hiszen a Tisia beszakadása folytán ennek helyén eleintén tenger-, illetőleg tófenék s végül síkság alakult ki, másfelől pedig meg is bővült. A hajdani Tisia köré gyűrődő hegylánc ugyanis legalább olyan mértékben szerves kiegészítő része a belső medencének, mint aminő szorosan hozzátartozik a drágakőhöz a nemesfém-foglalat.