Krisztus leventéi

A keresztény családokban mindig Isten áldása volt a gyermek. A keresztelés és a reávaló készülődés pedig egyenesen ünnep. A felmerülő gondok közt legkisebb az, hogy mi lesz a gyermek neve? Hiszen csak választani kell a rendelkezésre állók közül. Máskép volt ez régen, amikor a neveket kitalálták, valósággal alkották. Ilyenkor összeült a család, sőt az egész rokonság, és együttesen kerestek az újszülött tulajdonságának megfelelő nevet. Krisztus követői a kereszt élésnél használatos neveket a Bibliából vették, vagy a görögöktől és rómaiaktól kölcsönözték. A magyar nevek, egynéhány egész magyar eredetű néven kivül, többnyire idegen név átalakításából keletkeztek.
A névadásnál többé-kevésbbé mindig érvényesül a divat is. Lehet ez nagy emberek nevének felkarolása, családi nevek őrzése, nemzeti érzés ápolása, stb. Azt a divatot, amely meghiúsítja a keresztség nemes célját, hogy követendő eszményképet, védőszentet állítson az újszülött elé, kerülni kell. Lelki kegyetlenség, ha a gyermek valami kalandor, vagy épen nem kifogástalan regény hőse után kapja nevét. Azt sem lehet helyeselni, ha meghonosodott szép magyar neveket mellőzünk. Minél többen követik a jóizlésüek szokását, hogy az újszülöttnek keresztény szellemben adják a nevet, annál inkább valóra válik, hogy a név jel, jele, leghitelesebb bizonyítéka a család jó izlésének, keresztény lelkületének...