József Attila élete

A Gál-utca 24. számú házban laktunk a Ferencvárosban, amikor a papa "eltűnt". Hárman voltunk testvérek, a kétéves Attila, a négyéves Etus és én, aki nyolc voltam ezen a tavaszon.
Hármunk közül egyedül nekem maradtak emlékeim apánkról. Ahogy eltünésének ideje távolodott, úgy szőtt alakja köré új meg új legendát anyánk. Szentül hitte, hogy Amerikába vándorolt ki és csak akkor fog életjelt adni magáról, ha meggazdagodott. Az is lehet, hogy meghalt és egyszer majd keresnek bennünket, hogy vegyük át az amerikai örökséget. Jelentkezésében, visszatérésében rendületlenül hitt és csak élete utolsó esztendeiben, amikor már elvesztette minden ebbeli reményét, nevezte magát József Áron özvegyének.
Apánk Erdélyben, Félegyházán született 1871-ben. Apjáról csak annyit hallottam, hogy hegyipásztor volt, pakulár. Apánk legénykorában végigvándorolta Erdélyt, Romániát, Szerbiát. Tudott románul, szerbül, tótul, németül és útjában sokféle mesterséget tanult. Mint vándorlegény, gyalog jött Pestre, ahol szappanfőző lett. Itt sorozták be katonának: a huszároknál szolgált. Ekkor ismerte meg a kis szabadszállási parasztlányt, Pőcze Borbálát, aki tizenhat éves volt és Pesten szolgált. amikor leszerelt, feleségül vette. Hat gyerek született házasságukból, de az első három kicsi korában meghalt. Ezek közül kettő fiú volt...