Jókai-kódex

Az európai-keresztény művelődés körébe átváltott középkori magyar léleknek, irodalmunk kezdeteinek, régi nyelvünknek emlékei XV-XVI. századi magyar nyelvű kódexeink. A kis csomó avatag, nem egy helyen romladozó írott könyv értékére, jelentőségére felesleges jelzőt keresnünk. A vallásos tárgy és szellem bizonyos egyoldalúsága fogyatkozás bennük, de keletkezésük idejében gyökerező korjellemző fogyatkozás. Sajnálnunk lehet, hogy más tárgyú és tartalmú könyvméretű magyar szövegemlékeink nincsenek ebből az időből, de örülnünk keli, hogy ilyenek pedig vannak.
Hogy effajta emlékeink a kéziratosság békóiból kiszabaduljanak, annak a fontosságát működése megindultakor felismerte a Magyar Tudós Társaság. Így tette közzé nyomtatásban a Döbrentei Gábor szerkesztette Régi Magyar Nyelvemlékek I-IV. kötetében a Bécsi, Czech-, Müncheni és Cuary-kódexet 1838 és 1846 között, illetőleg nyomatta ki a Winkler-kódexet 1846-ban. Az V. kötetben a Jordánszky-kódex 1888-ban látott napvilágot. És a legnagyobb elismeréssel kell meghajolnunk a szervezkedő magyar tudományosság első nemzedékének, főleg pedig az irányító Döbrentei Gábornak igazi filológiai érzéke előtt: "a többi nyelvszövet, különösebb régi jegyek meghagyása mellett, mai betűkkel folyand. De híven adatik az egész kéziratban álló minden betű régi alakja is helyesírás" minéműsége."