Hümériáda

Harsány kurjongatással, ritka derűvel toppan be humortalan irodalmunkba ez a bájosan arcátlan beszédű, magabiztos fickó, fittyet hányva a tájainkon hagyományos, ünnepélyes költőszerepnek. Szemérmetlenül evilági, profánul szókimondó verseiben görbetükröt tart a megszentelt hagyomány elé, s merészen vállal közösséget Rejtő Jenő mókásan vérfagyasztó regényének hőseivel. Lelke – a nagy csavargó – a szabadság vad illatában fürdik.
Meddig feszíti vajon a húrt, meddig lesz képes egyensúlyozni borotvaélen a tündéri és a vulgáris között? Nem tudhatjuk. Mindenesetre: életerős talentum, további nagy várakozásokat ébreszt.
Orbán János Dénes versei elsősorban friss, erőteljes, lendületes szabadságukkal lepnek meg – oly költő jelentkezik itt, aki a magyar költői hagyományt (annak egészét és elemeit) egyszerre vállalja, írja át és tolja félre.
A kötet verseinek hőse szép, tiszteletreméltóan naiv, őszinte szerepben szenved és játszik: egy zord, vad és nyers, monoton és szürke, ám szürkeségében mégis villódzó világban, ritka offenzív önérvényesítéssel, könyörtelen és bátor önvédelemmel, nyílt és kegyetlenül szabadszájú vallomásossággal állítja, egyszerre vállalván a hősi, szentimentális, groteszk, parodisztikus és giccses illúziókat is: én egy virág vagyok…
Orbán költő-figurája, alteregója (a költőnek álcázott légionista vagy légionistának álcázott költő), tartásának megszüntethetetlen és nagyigényű kettősségével (verekedni is képes a virág-lélek), valamint ifjúi dacosságával és nagyot akarásával alighanem igen jelentős költői újítást ígér.
A Hümériáda korunk egyik legnagyobb költői teljesítménye, túllépés modernen és posztmodernen, az ezredvég újra magára találó emberének eposza. A költő, fiatal kora ellenére, az összmagyar irodalom egyik bizonyossága, senkiéhez sem hasonlítható, sajátos hangütéssel.
Orbán János Dénes 1973-ban született, Brassóban. Jelenleg negyedéves bölcsészhallgató Kolozsvárott. Az Előretolt Helyőrség irodalmi lap főszerkesztője és a Bretter György Irodalmi Kör elnöke.