Három világ

A mélyen tisztelt szerző előszót kért tőlem. Csak reám nézve tisztesség, ha a szerző karján léphetek az ő bizonnyal lelkesedő közönsége elé s elmondhatom benyomásaimat leendő olvasótársaimnak.
A regényt még kéziratban olvastam s mondhatom nagy érdeklődéssel. Meglepett benne lírikusnál az ember- és világismeret, valamint a tárgyi valóság ábrázolásának biztossága. Csakugyan a szerző művészi felvételt ad nekünk, egy történeti értékű milieu-szelvényt a béke, a háború és a háború utáni kor magyar társadalmáról. Alakjai változatosak, az életből vannak véve, nem más regényekből másolva s lélektani valószínűséggel élik a maguk egyéni adottságából és az általános viszonyokból folyó életet. Erkölcsi szempontból vegyesen jók és rosszabbak, aminők az életben. Erkölcsi világa positiv és eszményies minden realizmusa ellenére is. Egyik főalakjában, egy bódító szépségű urinőben, - talán a divatnak hódolva, - bizonyos érzékies típust testesített meg; de ennek a nőnek a lényébe is olvasztott nemesebb vonásokat és egyéniségének félig öntudatlan démonizmusát bizonyos varázsba tudta burkolni.
De akik tudjuk, hogy az ily szírének uralma nem tipikusan jellemző a magyar társadalomra, azokat is lefegyvereznek a regénynek más, finoman rajzolt úriasszonyai és lányai, az önfeláldozó, a tiszta, a nemes és munkálkodó lelkek. A társadalmi szellem tiszta, a megtévedések egyéniek; a szerző erkölcsi érzése továbbá magyar érzése mindenütt biztos és határozott; e tekintetben a regény mai elbeszélő irodalmunk tisztulási folyamatának egyik örvendetes záloga.
Tetszett nekem az is, hogy a regény minden életszerűsége mellett sem köznapi, hanem költői; realizmusa mellett sem száraz, hanem érzéssel van áthatva, eleven és lendületes. Jelentős értéke a regénynek a költői érzés, általában is az érzés igazsága, az író bensőséges hite abban amit ír, olykor egészen az elfogultságig