Egyetemes történet I-IV.

A Magyar Történelmi Társulat első elnöke, gróf Mikó Imre, az új egyesülés végső célkitűzését oly történelmi mű megalkotásában látta, "mely a nemzetet polgári ösvényén vezesse és politikájának kalauzává váljék." E célkitűzés szerint a történelem a maga tanulságaival gyakorlati, politikai célok szolgálatában áll, miként az oknyomozó történelem klasszikusai vallották: "a történet az élet mestere." A modern történettudomány szakított evvel a felfogással, a célt a történeti jelenségek és folyamatok tudományos megvilágításában, az igazság megismerésében látja. Nem kutatja a történetből levonható tanulságok gyakorlati hasznát, nem törekszik az elmúlt tények politikai hasznosítására. A történettudomány eredményei mégis szolgálják a gyakorlati életet. Ha a belőle vont tanulságok a fejlődési folyamatok változatossága és a jelenségek szinguláris természete miatt nem is jutnak a gyakorlati politikában mindíg igazoláshoz, ha az események és jelenségek nem is ismétlődnek törvényszerűen, ismeretük előfeltétele a nemzetpolitika gyakorlati biztonságának, az egészséges nemzeti világszemlélet kialakulásának. Az állami, társadalmi, gazdasági élet aktuális jelenségei és korszerű problémái a nemzet multjának ismerete nélkül nem érthetők meg és még kevésbbé értékelhetők. Az állami, társadalmi, gazdasági szervezet betegségei a történeti előzményeknek,e szervezetek kialakulási folyamatának ismerete nélkül helyesen nem határozhatók meg és még kevésbbé gyógyíthatók. A történeti műveltség ezért a nemzet szellemi műveltségének és az evolució elvi alapján álló nemzetpolitikának is mindenkor nélkülözhetetlen segítőeszköze volt és lesz.