Egy gazdaságpolitikai alternatíva a reformkorban

Hogyan törhet ki Magyarország viszonylagos gazdasági elszigeteltségéből? Milyen új külkereskedelmi irány alakítható ki, amely közvetlen bekapcsolódást biztosíthat a világkereskedelembe? Ez a kérdés a 18. század végétől foglalkoztatta a magyar politikusokat. A választ keresők figyelme kezdettől a Duna és főként az Adriai-tenger felé fordult. A fiumei közúti összeköttetés nehézkes volta miatt az 1830-as évektől kezdődően egyre többen szorgalmazták a vasúti összeköttetés kiépítését. Az 1840-es évektől a követi utasításokban is kifejezésre jutó általános kívánság lett a fiumei vasút megépítése. Hogyan, milyen erőből építsenek a tőkeszegény országban? Merre vezessék a vasutat? Nagy vita és politikai küzdelem bontakozott ki a lehetséges megoldások körül, s a válasz az 1847–1848. évi utolsó rendi országgyűlésen már a politikai táborok erőviszonyait lett volna hivatott eldönteni. A fiumei vasút ügyét az önálló magyar gazdaság- és közlekedéspolitika, illetve a kormányfelelősségért folytatott küzdelem egészébe illesztve, annak meghatározó mozzanataként mutatja be Gergely András e munkája.