"Csönd istene, tárd ki a magányt!"

Curzia Ferrari könyvének magyarországi megjelenését figyelemre méltó és hiánypótló kulturális eseménnyé teszi az a többszörös értelemben különleges hely, amelyet Salvatore Quasimodo (1901-1968) a magyar irodalmi köztudatban betölt. A huszadik századi olasz költőnevek között hazánkban alighanem Quasimodóé a legismertebb, köszönhetően elsősorban a Salvatore Quasimodo Költőversenynek. Miközben rangos költők és felfedezett tehetségek veszik át a Quasimodo nevét viselő díjakatokleveleket, művelt-olvasott emberek is kevesen tudják nálunk, ki volt valójában a névadó. Curzia Ferrari írónő könyve együtt kínálja mindazt, ami rendszerint külön-külön kötetekben szokott szerepelni: az életrajzot, az életmű bemutatását és a költői világ feltérképezését, mindezt kiegészítve a személyes ismeretség adta tudástöbblettel. Vezérfonalát a „megszenvedett hit", a szenvedélyes és gyötrelmes keresztény istenkeresés feltárása jelenti, ami a mű szakirodalmi szempontból legeredetibb, legújszerűbb vonása.