Csipike és Kukucsi

Csipike elhatározta, hogy az Erdőben megvalósítja a Szeretet honát. Ne bántsák egymást többé az állatok. Szarvasbika ne verekedjék a hegyen túli Szarvasbikával, Darázsék ne szurkapiszkáják Vadméhéket, és ha Vöröshangyáékhoz egy fekete hangya téved, ne egyék meg, hanem fogadják szeretettel.
Egyik este nagyon szép mesét mondott Madárnak és Nyúlnak arról, hogy a vadegrest is szeretni kell, majd így fejezte be mondókáját:
-Most eltesszük magunkat holnapra, mert munka után édes a pihenés.
Madár és Nyúl csodálattal pislogott Csipikére, amiért ilyen hallatlanul okosakat tud mondani, majd jó éjszakát kívántak egymásnak - és elindult ki-ki a maga otthonába.
Csipike bebújt az Óriásnagy Bükkfa odújába, és elfészkelődött mohaágyán. Számba vette másnapi tennivalóit. Reggeli után ki kell mennie a Tisztásra, hogy megadja a jelt Őszi Kikericsnek: dél felé már nyílhat, ha jónak látja, majd nyomban utána meg kell kezdenie a bőgőórát Szarvasbikával, azután... azután.
Elaludt.