Az édes anyaföld

Pearl S. Buck nem ok nélkül volt igen népszerű az 1930-40-es években, nemcsak Magyarországon, hanem világszerte. Számtalan érdekfeszítő, különleges témájú, különleges helyszínen játszódó regényt írt. Ezek a különleges helyszínek, Kína tájai és a Távol-Kelet vidékei Pearl S. Buck kalandos életének legfőbb színterei. Mert az írónő élete maga is valóságos regény: amerikai misszionáriusok lányaként városban, a Jangce folyó partján nőtt fel, öreg kínai dadája felügyelete alatt. Tizenhét éves, amikor édesanyja kívánságára átviszik Angliába, majd Amerikába, hogy itt fejezze be tanulmányait. Ezután visszatér Kínába, féjrhez megy egy fiatal amerikaihoz, akivel átköltöznek egy messzi észak-kínai városba, ahol rajtuk kívül sokáig nem volt más fehér ember. "Az én életem mindig kínaiak között telt el, s itt ismét közéjük keveredtem, és közvetlen közelről ismertem meg legbensőbb, intim életüket. Mint férjes asszony, több szabadsággal jártam-keltem köztük, s a kínai nők bizalmasabban beszélgettek velem: mint asszony az asszonnyal, barátnő a barátnővel" - írja Buck e könyvben is olvasható önéletrajzában.
Kiváló hely- és életismeretről tanúskodik Az édes anyaföld című regénye, amelyért 1938-ban Nobel-díjat kapott. Egy parasztcsalád történetét mondja el, ahogy két generáción át a semmiből küzdi fel magát módos gazdává, az európai ember számára embertelen kínai körülmények között. A regény központi figurája a rabszolgalányból lett anya, aki egykori urának lett a felesége, a család megalapítója, támasza, biztos pontja. Ez a csodálatos nőalak egyszerre gyengéd és erős, esendő és szigorú erkölcsű, családot összetartó végtelen erőforrás, akár az édes anyaföld, amelynek legfőbb parancsa, hogy nem szabad elhagyni, nem szabad eladni, az utolsó leheletig ragaszkodni kell hozzá.