A Vörös Pimpernel

Első fejezet
PARIS, 1792 ŐSZÉN
Forrongó, zajongó tömeg. Olyan élőlények tömege, amelyeket embereknek kell ugyan neveznünk, de külsejük és hangjuk szerint vadállatok, hiszen csak aljas szenvedélyek, bosszúvágy és gyűlölet vezeti őket. Akár kis emberek, akár az ország élén állanak, vérszomj és gyűlölködés ég bennük.
Terror és besúgás tartja kezében Párist. A biztosok behatolnak a házakba, feldúlják a lakásokat, szétszórják az emberek apró kincseit. Mindenütt összeesküvést szimatolnak, minden papírszeletet jobbról-balról megforgatnak és ami mozdítható, elviszik magukkal. A párisi polgár némán tűri ezt, mert nem tudja, mit gyanítanak róla, melyik szomszéd árulta el egy meggondolatlan szavát. Aki teheti, börtönbe hurcoltatja ellenfelét, hitelező az adósát, megcsalt férj a feleségét, a kikosarazott szerelmes azt, aki nem kapott kosarat, az elítélt a pártatlan bírót.