A vizuális élmény

A művészetpszichológia világhírű, német származású, amerikai professzorának alapvető összefoglaló kézikönyve, amely 1954-ben jelent meg először, azóta szinte minden európai nyelven több kiadást is megért. A magyar fordítás az 1974-ben megjelent új változat alapján készült.
Az alakpszichológia neves képviselője a vizuális nyelv, a műalkotás "látásának" kérdéseivel foglalkozik. A lélektannak a fiziológiai oldalát részesíti előnyben, sem a szemlélő, sem az alkotó művész egyénisége nem érdekli, nem célja a műalkotás és a társdalom viszonyának sokoldalú bemutatása. Olyan izgalmas kérdéseket boncol, mint az egyensúly igénye és szerepe a művészi kompozícióban, az alak és a forma mint a művészi sűrítés megtestesítése és hatása a szemlélőre, a perspektíva változatai. Vizsgálja hogyan növekszik és teljesedik ki a művek jelentéstartalma a nézőkben élő kész koncepciók alapján. Nagy szerepet kapnak a tér és a sík ábrázolásának különböző módozatai a modern művészetben, a fény és árnyék, a szín, a mozgás jelentősége a vizuális érzékelésben. Az utolsó fejezetben a művészi kifejezést elemzi Arnheim, mint a szemléleti ábrázolás legfőbb célját.
A művészi ábrázolás nyelvtani szabályait kutatva szakadatlanul kapcsolatba hozza azokat a hétköznapi ábrázolás, közlés, az általános vizuális gondolkodás-kifejezés törvényszerűségeivel, bár az alaklélektan struktúra-elméletéből indul ki, mindenkor kerüli az egyoldalúságot, az öncélúságot és a statikus szemlétet. Könyve nagy segítségünkre lehet abban, hogy a formai oldalról közeledve végül is a műalkotás tartalmához jussunk el. A dialektikus szemléletű művészetszociológia megközelítés, a tükrözéselmélet gyümölcsözően egészülhet ki Arnehim fontos formai vonatkozású megállapításaival.
A vizuális nyelv törvényszerűségeinek elemzése, az "az alkotó szem" kiművelése nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a modern művészeteket értő közönség köre bővüljön.