A vegyész versenye a természettel

Talán sohasem volt még olyan időszerű a nyersanyagokról és pótanyagokról írni, mint éppen napjainkban. A jelen hatalmas küzdelmét joggal nevezik sokan a világ legnagyobb nyersanyagháborújának. Úgyszólván nem múlik el hónap, hogy e kérdésről ne jelennének meg könyvek, tanulmányok. Hozzászólott már a közgazdász, a politikus, a stratéga, foglalkozik vele a nagyiparos, sőt pénzember is – csak éppen a legilletékesebb, a vegyész hallgatott eddig. Pedig alig van érdekesebb téma, mint a vegyész boszorkánykonyhájába betekinteni és ellesni a titkot: hogyan lesz a fekete kátrányból a szivárvány minden színében tündöklő indanthren festék és a gyógyszerek tömege, a levegőből dinamit és műtrágya, a tejből kő és textilanyag, a robbanó gyapotból műselyem, hogyan készül a hajlékony üveg, a cellofán, műgumi és műbenzin, mibe kerül egy találmány és mennyit lehet vele keresni, hogyan és miért alakultak ki a vegyi világkonszernek, hogyan mozdították elő a vegyészek a technika fejlődését; éjt nappallá tevő fáradságos kisérletezés eredmény nélkül – és egy véletlenül eltört hőmérő, melyből kifolyt higany egyszerre megoldást hoz; koldusbot és milliós vagyonok a kisérletezés eredményeképpen és száz meg száz legkorszerűbb téma oly érdekfeszítően, mint egy helyszini riport, oly közérthetően és világosan, mint egy kultúrfilm és oly sokoldalúan és alaposan, mint egy lexikon, úgy megírva, hogy mindenki, minden előképzettség nélkül élvezhesse – ez Sztrókay Kálmán legújabb könyve A vegyész versenye a természettel.