A tegnap

Első könyvemben büszkén kijelentettem: a második majd csak halálom után fog megjelenni.
Milyen naiv és elbizakodott voltam akkor!
Nem tudtam még: mi a nyomda, szedő, korrektura, az én rossz irásom - és főleg: micsoda őrült fáradság pokoli szarkalábjaimat rendbeszedni, általam elfelejtett fonalakat felvenni, kifejtett szavakat megtalálni, félbehagyott mondatokat bevégezni stb.
No de mielőtt kibogozom, mi köze van a rossz irásomnak ahhoz, hogy a kimondott szavam forditottját csináljam, szeretném megköszönni az első könyvem olvasóinak, sajtónak és publikumnak, hogy olyan megértéssel fogadták.
Ez a legtöbb, amit remélhettem.
Megértették, hogy azt akarom: az igazság igazolja, sőt megköveteli az abszolut őszinteséget.