A szfinxtől egy üres szobáig

Kevesen tudják, hogy Sárköz Mátyás egyik nagy szerelme a képzőművészet. Ami pedig ma szerelem, az valaha hivatás akart lenni. Molnár Ferenc unokája, Sárközi György fia eredetileg nem az irodalommal akart „összeházasodni”. „Úgy éreztem, túl sok író van a családban, jobb, ha én képzőművész leszek. Kaptam egy ösztöndíjat az egyik képzőművészeti főiskolára Londonban, beiratkoztam könyvillusztrátori, könyvtervezői tanfolyamra. De mielőtt egyetlen könyvet illusztrálhattam volna, beszippantott a BBC magyar osztálya: negyven évig dolgoztam ott újságíróként…”
Ennek az író-, képzőművész-, újságíró hármasságnak a terméke ez a könyv: az újságíró van jelen a kiállítások megnyitóján, az újdonságot bemutatni akaró lendülettel. De a képzőművész az, aki értően kalauzol végig a tárlatokon, hogy aztán az író tudja ezt úgy megírni, hogy minden olvasó és hallgató számára érzékletes és élményszerű legyen. Tele humorral, eleddig nem ismert titokkal a művészről és a műről.