A szem önéletrajza

„A világ a fejemben van. Testem - a világban", írja a húszéves Paul Auster 1967-ben, s e filozofikus, enigmatikus kijelentés költészetének egyik alapkérdésévé lett. A nálunk főként regényeiről ismert Auster ugyanis pályája kezdetén furcsa, meditatív, komor, bonyolult zeneiségű, tudatosan improvizatív költeményekben próbálta a nyelvet tapasztalatai kifejezőeszközévé tenni, s feltérképezni segítségével az észlelést a közléstől elválasztó falakat. A fal, a kő, a föld, a hús a vér, a csend visszatérő motívumok e versekben, melyek sokkal inkább emlékeztetnek a francia szürrealisták alkotásaira, mint a modern amerikai költészetre. A véletlen, a fogódzók nélküli, múlt és jövő nélküli jelen terében visszhangzó szavak különös világba vezetik az olvasót: a néma szem és a kimondott szó közötti senki földjére.