Gyilkos irodák

1944 késő tavaszán és nyarán a lomhaságáról és inkompetenciájáról híres magyar bürokrácia mintegy félszáz nap alatt közel félmillió magyar állampolgárt szakított ki otthonából és közösségéből, fosztott meg jogaitól és vagyonától, majd deportált a megszállt Lengyelország területére, hogy ott a nácik gázkamrába terelve meggyilkolják őket. Vajon milyen folyamatok vezettek ahhoz, hogy a magyar közigazgatás hajlandónak mutatkozott asszisztálni a németek tömeggyilkos terveihez? Milyen szerepet játszottak a magyar állam képviselői – főispánok, alispánok, főszolgabírók, főjegyzők, polgármesterek, a csendőrség és a rendőrség tagjai – a holokauszt történetében példátlan gyorsaságú akcióban? Kényszerpályán mozogtak, vagy lett volna lehetőségük ellenállni és megtagadni az együttműködést?
Veszprémy László Bernát könyve ideológiai elfogultságoktól mentesen, bőséges forrásanyagra támaszkodva igyekszik megválaszolni ezeket a kérdéseket. A bürokrácia és a modern népírtás kapcsolatának elemzése után a történész részletesen szól a német megszállás következményeiről, a kollaboráns közigazgatás kiépüléséről és tevékenységéről, majd a deportálásokban játszott szerepéről. Külön fejezetben elemzi a rendvédelmi szervek működését, amely máig kevéssé feltárt fejezete a magyarországi holokauszt történetének. Végül az 1945 utáni népbírósági dokumentumokat és a gyakran ellentmondásos ítéleteket elemezve, valamint a közszolgák felelősségét firtatva arra keresi a választ, mekkora mozgásterük lehetett az események során a magyar bürokrácia tagjainak.