Magyar népmesék I-III.

A magyar népmese
1. Hasonlatosan az európai mese történetéhez, a magyar népmeséről szóló első említés a lenézés kifejezése. Béla király névtelen jegyzője, Anonymus említi a magyarok eredetéről, honfoglalásáról szóló első ilyenfajta műben, a Gesta Hungarorumban mindjárt a prológusban a következőket: "Et si tam nobilisima gens Hungariae primordia sue generationis et fortia queque facta sua ex falsis fabulis rusticorum vel a garrulo cantu iocalatorum quasi sompniando audiret, valde indecorum et satis indecens esset."
("Ha az oly igen nemes magyar nemzet az ő származásának kezdetét és az ő egyes hősi cselekedeteit a parasztok hamis meséiből vagy a regösök csacsogó énekéből mintegy álomban hallaná, nagyon is nem szép és eléggé illetlen dolog volna") A műben a "falsis fabulis rusticorum" előfordul még, s Anonymus, a párizsi egyetem volt növendéke, kora szemléletének megfelelően állítja szembe a tiszteletre méltó scripturát a megbízhatatlan, hazug mesebeszéddel. Nincs helyünk itt arra, hogy ezt a számunkra igen jelentős szöveget elemezzük, hogy megvizsgáljuk: mennyiben tekinthető a múlt század eleje óta gyűjtött paraszti mese tartalmi és formai elődjének a rusticusok "hamis meséje.