Közelebb hozzá...

BEVEZETŐ TANULMÁNY.
Furcsa jelenséggel találkozunk gyakran a mindennapi életben, amelyet alig tudunk megérteni. Olyan emberek, akik nagyszerűen mozognak, tevékenykednek és óriási sikereket érnek el az életnek úgyszólván minden terén, egy téren megtorpannak, elvesztik egyensúlyukat, sőt mintegy fejtetőre állnak. Ez a tér a vallás tere, ahol az ember szembekerül a Legfőbb Lénnyel és örök céljával.
Ez a groteszk jelenség bizonyos enyhébb formában még azoknál is észlelhetők akik vagy egészben, vagy részben, képviselik a vallási irányzatot. Főtévedésük: a vallásosságnak egy olyan elgondolása, amely nélkülözi az élet fogalmának minden lényeges ismertető jegyét. Az élet tudvalevően a bölcselet meghatározása szerint: evolutio suiipsius perfectiva, vagyis önmagát tökéletesítő kifejlődés. Gondoljunk a buzaszemre vagy a virágmagra. Hány fázison, fejlődési állapoton megy keresztül, míg véglegesen és tökéletesen kialakul belőle a búzakalász vagy a virág! Nézzük ezt a tökéletes kialakulást az állatvilágban. Nézhetjük az ember testi kifejlődését, melynek időtartama körülbelül 25 év. Sőt vizsgálhatjuk az emberben az ész, szív, akarat ébredését és fokozatos kialakulását, érlelődését. Csupán a vallási téren hiányozna ez az önmagát mindig tökéletesebb formában kibontó és öltöztető tevékenység ?...
„Én azért jöttem, hogy életük legyen és bővében legyen" (Ján. 10, 10.). - mondja az Ur Jézus. Nem egy folytonosan fejlődő élet lehetőségei csengenek ki az Ő szavaiból? A. Saudreau, francia kanonok 2 kötetes munkát irt ezen címmel: „A lelki élet fokai", amelyben nagy szent Terézia és Keresztes szent János alapján felállítja a hívők, a jó lelkek, a jámborok vagy buzgók, a tökéletesek, hősök és nagy szentek fokozatát. Művének előszavában rövid történeti visszapillantást nyerünk e téren. Azt mondja, hogy nem uj dolog a keresztény lelkek osztályozása a lelki tökéletesség szerint.