Munkaügyi kapcsolatok a rendszerváltás után

A magyarországi érdekegyeztetés újjáalakult rendszere 2000-ben ünnepli 10. születésnapját. A helyzetet jól jellemzi, hogy még egy ilyen rövid, semleges, ténymegállapítást tartalmazó mondat is kérdések sorát veti fel. Helyes-e az érdekegyeztetés fogalmának használata, hogyan vethető ez össze a fejlett országokban használt szociális párbeszéd, kollektív alku fogalmakkal? Valóban 10 esztendős az érdekegyeztetés (hiszen az Érdekegyeztető Tanácsot megelőzően már 1988 decemberében megalakult az Országos Érdekegyeztető Tanács, amely igaz eltérő összetételben és jogosítványokkal, de mégis mélyrehatóan változtatott a korábban megszokott centrális döntési rendszeren, pl. azzal, hogy ez idő óta az országosan egységes minimális bérről csak a szakszervezetekkel és a munkaadói szervezetekkel megállapodva születhet döntés, azaz adható ki kormányrendelet)? És egyáltalán: van mit ünnepelni akkor, amikor rendszeresek a kormány és a szociális partnerek közötti viták, sőt vádaskodások, s talán soha sem állt egymástól ilyen távol a kormány és a szociális partnerek álláspontja?
A makroszintü érdekegyeztetés körül fellángoló viták koránt sem tekinthetők meglepőnek, ha meggondoljuk, hogy egy új, kialakuló rendszernek mindig meg kell találnia a helyét a politikai, döntéshozatali stb. rendszerekben, és a beilleszkedés soha sem megy súrlódásoktól mentesen. Ráadásul nemcsak az érdekegyeztetés rendszere, hanem a társadalmi-gazdasági környezet is történelmileg nézve igen rövid időszak alatt mélyreható változásokon ment keresztül, nem beszélve az érdekegyeztetés fő szereplőiről - a szakszervezetekről és a munkaadói szervezetekről -, amelyek maguk is keresik a helyüket, stratégiájukat, taktikájukat és a megfelelő szervezeti formákat.