Kalandorok az őserdőben

Gerald Durrell – mint barátai, tisztelői és olvasói emlegetik: Gerry – a kortárs brit irodalom legnépszerűbb szerzői közé tartozik hazánkban. Természettudományos ismeretekkel dúsított, humoros hangvételű regényei, útleírásai vonzó, kedves és kedélyes világot ábrázolnak, amelyben az állatok éppolyan fontos – ha ugyan nem még fontosabb – szerephez jutnak, mint az emberek.
„Az állatgyűjtés – írja e guyanai expedícióról szóló könyvében Gerry – fura foglalkozás. Az idő java része annyi kudarcot és csalódást hoz, hogy az ember eltűnődik, miért próbálkozik egyáltalán. Aztán hirtelen fordul a szerencse: az ember elindul, és sikerül befogadnia azt a vadat, amelyről rózsás boldogság: a világot ismét csodálatos helynek látja, és minden kudarcát és csalódását végleg elfelejti. Úgy érzi, hogy semmilyen munkában nem találhat annyi örömöt és sikerélményt, mint az állatgyűjtésben, és amikor a többi, munkával szenvedő emberre gondol ilyenkor, gyúnyos félmosoly jelenik meg az arcán. A földöntúli boldogság állapotában úgy érzi, nemcsak felebarátainak tudná megbocsátani vétkeiket – de akár rokonainak is.”