Az ember a mindenségben I-III.

Az I. kötet két részből tevődik össze.

Az ember mivolta az ember szempontjából a legelső kérdés: önmaga az a sarkpont, amely körül számára a mindenség forog. Nem az ember az első lény a világon: de önmagához ő van legközelebb. Ezért az embertan, az emberrel foglalkozó tudományág egyike a legfontosabb tudományoknak. Jelentősége kétségtelen; egysége pedig a tárgy egységével, az ember egységes lényével biztosítva van. Az embertan jogosultsága tehát nem lehet vita tárgya; ámde a bölcseleti embertan, az emberről szóló bölcseleti tudomány jogosultsága már megkérdőjelezhető. Hiszen az ember egyik igen különleges lénye a világnak; a vele foglalkozó tudomány tehát nyilván szaktudomány, a róla szóló megállapítások speciális és nem filozófiai jelentőségűek.