Ötven víg esztendő

KEDVES OLVASÓ!
Nem szándékozom életrajzot írni, azon egyszerű oknál fogva, mert szent meggyőződésem, hogy senkit sem érdekel manapság az, hogy miből lett a cserebogár. Nem utolsó sorban azért, mert a cserebogár nem is cikk. Ha már elhatároztam, hogy megszólalok és költségekbe verem az én szeretve tisztelt közönségemet, olyasmit akarok nyújtani, ami mindenkit érdekel, de különösen azt a közönséget, amely ötven esztendős színészi működésem alatt megtisztelt szeretetével és érdeklődésével. Egy régi mondás azt tartja, hogy: "aki az embereket megnevetteti, az az emberiség legnagyobb jótevője." Távol legyen tőlem még a szándéka is annak, hogy ködös és nehéz filozófiai fejtegetésekbe bocsájtkozzam, csak éppen megjegyzem, hogy a nemrégiben elhunyt világhírű tudós, Henry Berkson hatalmas művében, amelyet a nevetésről írt, azt állította, hogy nevetni nem könnyű, de nevettetni a legnagyobb ajándékozás, amelyet ember kaphat.