Angyalok

Mitológiai regény, messzi ősidőkben játszódik, a Vízözön előtti korban, amikor „…az Isten fiai látták, hogy az emberek lányai hozzájuk valók. Feleségül vették mindazokat, akik tetszettek nekik. (…) Óriások éltek akkor a földön, amikor az Isten fiai az emberek lányaival összeházasodtak és ezek gyermekeket szültek nekik: ezek a régi idők híres hősei.” (Teremtés könyve 6, 2-4)
Énok (Hénoch, Enoch) apokalipszisében a Vízözönhöz vezető angyallázadásról ír. A lázadó angyalok elfoglalták a Földet és a mennyben szerzett tudásukkal magasfokú civilizációt építettek – Isten nélküli civilizációt. Vagyis szeretet nélkülit, racionálisat. Ezt a világépítési kísérletet rekonstruálja a regény izgalmasan, áradó meseszövéssel, sok humorral.
A mű két fő alakja Azazaél-Szemjasza, a lázadó angyalok fejedelme, és Isten barátja, Énok, akiről a Teremtés könyvéből tudjuk: „Hénoch egész életkora 365 évet tett ki. Isten színe előtt járt, aztán nem volt többé, mert Isten elvitte.” (Teremtés könyve 5, 23-24.)